Művészet és a mesterséges intelligencia- mai elmélkedésem

 

A mesterséges intelligenciát szerintem a digitális dimenzióra találták ki és az azt igénybe vevő bármilyen gyártási folyamatokhoz. Ha valaki volt már élő koncerten vagy kiállításon - márpedig a többségünk volt-, akkor az az ember tudja, hogy azt a spirituális energiát amit a művek élvezetekor megtapasztal, egy számítógép előtt ülve, vagy akár egy multi - dimenziós szemüveg által létrehozott fiktív valóságban nem élheti át. 

Másodsorban az ecsetvonásokat, a javításokat, a random és előre nem tervezett - isteninek nevezhető- véletleneket nem kalkulálja be, és az érzelmek által sem változtat ezen, mint mondjuk egy emberi lény. Ugyanez igaz egy koncerten, ha pl. elfelejti a szöveget az énekes, vagy a közönség energiája miatt változik a performance. 

Azaz a művészet és művészeti alkotás lényege, hogy nem képes tökéletes lenni, azaz nem steril. Míg a mesterséges intelligencia nem rendelkezik attitűddel, így még ha a gépies vonásokat ki is tudja küszöbölni, az egyes érzelmeket le is tudja kopírozni, az emberi tudat végtelenjét, illetve a lelki tapasztalást és annak kódrendszerét nem lesz képes felismerni sem. Egyszerűen azért, mert mechanikus. Mert a sejtek szintjén vagy a kvantumok szintjén nincs érzékelése a saját anyagi és fizikai korlátai miatt, éppen azért, amiért az ember tökéletlen és törékeny, a mesterségesen általa létrehozott rendszer pedig úgy tűnik, hogy hosszabb életű, már amennyire van áramforrása és valamiféle hálózat, amely ezt biztosítja.

Az intuíció és szinkronitás nem logikus vagy tanulható dolog, nem is asszociatív.

A szívünk és a transzcendenst érzékelő tudatszintünk, illetve mondjuk a női hormonok miatti megérzéseink, mind- mind a művészet részei ( Gondolom, h a férfiaknál meg a férfi megérzés, nem tudom. Viszont a holdfázisok miatt a menstruáció, az anyaság, nőiség téma amitől én így vagyok művész ).

 

A karanténba zárt ember vagy aki korlátozva van valamilyen oknál fogva mozgásában vagy érzékszervei tekintetében, képes nagy százalékos élményben részesülni a digitális kultúra által. Hiába van leutánozva egy zenedarab, vagy hasonló generálva, egy festmény akár még meg is festve, sajnos az internet nem adja azt a minőségű élvezetet, amit az eredeti szín vagy a festék illata, az előadó izzadsága vagy a koncertterem akusztikája, mondjuk pl. akkor, amikor a vonósnégyes játszik és a darab legemelkedettebb részénél valaki beletüsszent véletlenül az ixedik sorból. Stb.

Amíg az emberiség nem lesz tökéletes - a definíció abszolútum fogalmának jelenlegi értelmezésében-, addig a művészetet sem kell félteni. Az emberi psziché és tudatszint fejlődése fel kellene hogy gyorsuljon, mert a veszélyt most még az ember jelenti spirituális értelemben, aki utasításokkal látja el az Artificial Intelligence- et.